A forgatásról

A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka

A vízi csaták zömét 2002 novemberében, a Los Angeles-i kikötőben vették fel. A felvételek iszonyatos megterhelést róttak a színészekre: Johnny Depp és Keira Knightley például majdnem három teljes forgatási napot töltött mindenféle védőháló és biztosítókötél nélkül egy keskeny pallón, amely a Fekete Gyöngy fedélzetének széléről nyúlt ki a háborgó habok fölé.
„Amikor eljött a leugrás pillanata, a rendező felajánlotta, hogy a dublőröm megcsinálja helyettem, mire hetykén azt feleltem, hogy ha már ennyit ácsorogtam itt, csak nem képzeli, hogy a csúcsponton átadom a helyemet másnak?” - emlékszik Knightley.
A tengeri fürdő persze alaposan megtépázta Keira toalettjét, és nem tett jót Depp gondosan dekorált rasta fürtjeinek sem. Ezt a hajviseletet egyébként Depp találta ki a figura számára, és ő maga dolgozta ki Sparrow kapitány teljes jelmezét és egész megjelenését. Alapossága nem ismert határokat: a forgatás megkezdése előtt például három fogára aranykoronát rakatott fel, egy negyediket pedig platinával koronáztatta meg. „Többet akartam, de Jerry Bruckheimer nem engedte” - meséli nevetve Depp.

A forgatás 2002. október 9-én kezdődött. Az első két hét stúdióban telt, a Fekete Gyöngy kapitányi fülkéjében és a kormányzói palota belsőiben játszódó jeleneteket vették fel.
Ezután a Palos Verdes-i Marinelandbe helyezték át a székhelyüket. Ez egy ismert turistalátványosság, csodálatos, 180 fokos panorámával a Csendes óceánra. Nincsenek illúzióromboló villanyvezetékek, vasúti sínek, belógó épületek - ilyen „időtlen” látképet közel s távol képtelenség találni a kaliforniai tengerparton.
A trópusi jeleneteket a filmesek eredetileg a Long Beach-i Catalina Islandon akarták felvenni, ám hamar ráébredtek, hogy a hiteles hatás érdekében messzebb kell utazniuk. Körülnéztek Ausztráliában és Thaiföldön is, de végül be kellett látniuk, hogy a Karib-tengerhez egyik sem fogható. Hónapok teltek kereséssel, több mint húsz különböző szigetet néztek meg, de beleütköztek az emberiség egyik legfőbb problémájába: a túlnépesedésbe.
„Ha találtunk egy normális szigetet, rögtön előtrappolt a fák közül néhány turista - folytatja Gore Verbinski. - Olyasmi, hogy lakatlan sziget, ma már egyszerűen nem létezik.”

2003. január 18-án futott be St. Vincent kikőtőjébe a színészekkel, a felszereléssel és a stábbal dugig megrakott hajó. St. Vincent nem igazán felkapott turistacélpont, és mire a csapat elfoglalta a városka összes szabad hotelszobáját és fizetővendég-szállását, a szigetre gyakorlatilag ki lehetett volna akasztani a Megtelt táblát.
„Mindaz a rossz, amit a tengeri forgatásokról mondanak, szín igaz - állítja a rendező. - Ami elromolhat, el is romlik. Ha a hajó beáll a helyes irányba, megváltozik a szél. Ha a szél jó irányból fúj, a nap rossz felől süt. A hullámok két-három méter magasak, úgyhogy hiába vagyunk többszörösen lehorgonyozva, minden mozog, a színészek mögött a díszletek összevissza csúszkálnak. És akkor még nem beszéltem a tengeri betegségről, amitől semmiféle varázspirula nem óv meg.”